Ó-hahó, bemutatkozom

Még mielőtt nagyon belevetném magam történetem kusza hálójába, úgy gondoltam, megejtek egy rövid bemutatkozást. Eda vagyok, egy átlagos tini nagyra törő írói álmokkal. Hogy író leszek-e, ha nagy leszek, ki tudja. Ahhoz még sokat kell fejlődnöm, egyelőre a blogírásban próbálgatom a szárnyaim, több-kevesebb sikerrel. Eddig volt már több történetes és személyes témájú blogom is, melyeket egyedül vagy társíróval vezettem.

Ezúttal viszont egyedül vágok bele egy teljesen új történetbe. Én lelkesen és elhivatottan írom a részeket, remélem, nektek is elnyeri majd a tetszéseteket. Akárhogy is legyen, akármit gondoltok, a pozitív visszajelzésnek nagyon örülök, a negatívból pedig tanulok.

Addig is, egy kis ízelítő a történetből... Ha kedvet kaptok hozzá, nézzetek körbe a blogon, a prológus pénteken, az első rész pedig szombaton kerül fel, azután szombatonként érkezek új részekkel. Jó barangolást!

Rosabel Ward vagyok. Huszonegy éves, de már annyi tapasztalattal rendelkezem, mint egy negyven éves családanya. Láttam és éreztem, milyen, ha magamra hagynak, túl nagy terhet kell cipelnem és felelősséget. Dolgoztam. Tanultam. Pelenkát cseréltem. Mértem lázat hajnalban. Egyedül voltam. Féltem.

Aztán derült égből villámcsapás. Sose gondoltam volna, hogy az a személy, akit hat éve még utáltam fog felszabadítani és segíteni. Amikor aznap este összefutottunk, azt hittem, egy pofátlan véletlen. Csak úgy, csúfolódó forgószélként bukkant fel a semmiből. De már rájöttem, nem véletlen volt. A Sors nem alattomos tréfát űzött velem, hanem megmentett. Mindennek pontosan úgy kellett történnie azon az estén...